Verseim
„maradj még”…
milyen lehet a sivatag
forróság nélkül
kitárulkozás
sejtjeiddel
egy csepp víz
ajkaidról
szomjúhozom…
fázom…
ölelnélek…
bezárt falak…
most már mindegy…
légüres tér…
„maradj még”…
velem
2011. október 11.
Tovább
képzeld
a rigók
újra visszatértek
hajnalonta hallgatom az éneküket
naplementés ölelések
tudod, mintha még itt lennél
mintha mindig velem lennél
gyöngyvirágos sírás közel
most már tenélküled
és a rigók
csak énekelnek, újra énekelnek
nélküled is
énekelnek…
2011. május 2.
A pontok találkozásában
A párhuzamosok a végtelenben találkoznak.
A párhuzamosok a végtelenben találkoznak?
A párhuzamosok csak a végtelenben találkoznak?
A végtelenben csak párhuzamosok vannak?
A találkozásokban csak párhuzamosok vannak?
A végtelenben találkozások vannak?
A végtelenben párhuzamos találkozások vannak?
Egyáltalán van végtelen?
A pont egyértelműsége biztos?
A pont egyértelműsége biztos!
Mi hol vagyunk?
A pontok találkozásában?
A búza friss zöld karácsonyi megújulásában?
Csend, fájdalom, üresség.
A semmi misztériuma.
A Szeretet dicsősége a lelkemben.
Azért én győztem!
Mégis!
Csak én tudom, hogy miért.
Felértékelődik az érintés, a magány átitatódik mosollyal.
Féltelek!
Még nem akarok félreállni!
Mégsem vagyunk!
Együtt!
Talán a párhuzamosok találkoznak?
Talán vannak párhuzamosok?
Talán vannak találkozások?
A pontok találkozásában!
Bennünk…?
2008.12.16.
Észrevétlenül
nézlek
sosem láttalak
a szívembe sírtalak
álarcok alatt könnyeink
magánya hideg patak
összevont arcunkban
sorsvonulat
szeretetmag csírázik
ölembe vonnálak
pedig valahol máshol
mégsincs holnap
lehet holnap
lesz-e holnap
most vagy
mintha éppen velem
időtlen bizonyosság
összetartozás
kérdőjelek agyonnyomnak
kiegyenesedem
én vagyok
te általam
lélekérintésed
átjárhatóságod
falakat törtünk
összesimulunk
a semmiben is
élünk
hócsipkemagányban
észrevétlenül is
szeretünk
2006.09.17.
pedig lehetne
miért mindig a most
mikor újra tegnap lesz
s a pillanat elnehezül
ólomsúlyú gondolatok
a fény megtörik
holnap
ugye új nap lesz megint
lehetne
csak a tegnap
miért a tegnapok
mindig más
pedig lehetne
2003.
végtére is
még a hópelyhek is
egymáshoz
tapadnak
miközben folyamatosan
szétválasztjuk
az egybeszerkesztett világot
a hópelyhek
végtére is
mindig
elolvadnak
2003.
Megszületett
párállik
csend csilingel
istállószagú éjszaka
félhomályos gondolatok
most együtt
ő érettünk
fázós az értelem
mégis itt vagyunk
s a fény
belülről világít
mosolyszelídség
árad a meleg
kinyílunk
kezünk összeér
átéri lassan
az egész világot
2002. december 20.
In medias res
A lengőhinta két oldalán
folyamatosan billegek.
Testsúlyom tehetetlensége
időnként átbillent a túloldalra.
Metamorfózisok gyöngyfűzére
az átívelések között.
Valahol középen vagy.
2002.
Színtan
Érett búzatábla nevetésed,
föld barnája érintésed,
nyugalmad tó kékje,
ölelésedben tűznarancs,
testeden aranyokker virágzik,
és fénylik fehéren szíveden.
2002. július
Genezis
Szemereg
Az úttest ködhátán olajos fényű levelek.
Narancssárgájuk gyertyát gyújt a szürkeségben.
Az útvesztő falai kitágulnak feléd.
Megállok…
de örvényed ereje magadhoz húz a tömegből,
és létezésed csendben kitaszítja belőlem
a valóságot.
Esetleg most megállnék.
2002.
Pilleröptetés
Olykor oly messzire viszel
lélekbörtönöm rögzítőkötelei közül,
hogy már csak ajkaid között
a levegőben áramlok.
Néha érintésed átragyog a semmin.
Éles a film a ragyogásban.
Aztán katartikus csend,
mozdulatlanság,
halál,
eleven lüktetésed,
meleg ölelésed,
visszahúz csókod magadba,
adod a könnyeket, a pilleröptetést,
átviszel a végtelenbe.
Mi lenne, ha egyszer elengednél
a semmibe?
2002.
várom
napsugár térdel elém
ahogy kitárom lelkemet
két karomban tavaszt tartok
odébbviszem
elédhelyezem
a feszülésben reccsen a szál
fenyősusogás
várom a pillangót
ami tegnap
vállunkra szállt…
2002.
Üzenet
hideg van
fázom
rád gondolok
melegszem
2002.